2011. október 31., hétfő

Én csak uborkát kapok?!?!

Ez a mondat hagyta el ma az ebéd tálalásakor az én egyetlenem száját. Bennem pedig elindult, valahonnét a gyomromtól kezdődően, a jogos felháborodás. UBORKA?! DE HISZ EZ CUKKINI!!!
No igen, a szakácsművészet szép dolog. Ha értékelik. Vagy, még inkább, ha felsimerik.
Néha azért becsúsznak bakik, úgy, mint ez a mai is. :)
Pedig volt jónéhány jele annak, hogy az, amit épp a tányérra szedek, nem lehet uborka. Többek között az uborkát nem szokás sütni. A köret pedig a sütőből került ki.
Másrészt, erre a hónapra már elég volt a férfiember kínzásából, egyik ebéd alkalmával ugyanis a köret közönséges zöldsaláta volt. Habár alapvetően a párom szereti, ha valamilyen zöldségköret van a hús mellé, azért egy adag rizs sosem baj ha ott van. Ami viszont kifejezetten baj, az a sima saláta (lehet fejes, rukkola, vaagy bármi, ami zöld). Szerinte fű íze van. Azért ezzel vitatkoznék. :) Szóval, zöld saláta kizárva. De azért nincs okom panaszra, férfi létére így is egészen jól viseli az újításaimat és a zöldségmániámat.

Visszatérve a cukkinihez, az első röpke féreértés tisztázását követően azért besöpörtem némi dicséretet is, mi szerint ez jöhet máskor is, merthogy milyen finom is az a cukkini, meg a hagyma, hmmm.... :) Ki gondolta volna... ;)

A receptet már régen kinéztem a TV paprika magazin egyik számában, igazából nem tudom, miért nem készítettem el hamarabb, hiszen olyan egyszerű. :) Magában is megállja a helyét, de köretként is isteni.

Cukkinigratin hagymával és zöldfűszerekkel


Hozzávalók 2-4 személyre:
- 2 cukkini (kb. 40-50 dkg)
- 3 közepes vöröshagyma (kb. 30 dkg)
- 3 nagyobb, vagy 6 kisebb ág rozmaring
- 1 marék kakukkfű
- 0,5 dl olívaolaj
- só, bors

A zöldségeket kb. 2 mm vastagságúra felszeleteljük, egy tűzálló tálba sorba rendezzük őket. A fűszernövényeket a cukkinisorok mellé tesszük, meglocsoljuk az olajjal, sózzuk, borsozzuk. Előmelegített sütőben 180 fokon 20 percig sütjük.

CH tartalom: 12 g CH/fő (4 személy esetén)
Kalóriatartalom: 186 kcal/fő (4 személy esetén)


Forrás: TV Paprika magazin

2011. október 20., csütörtök

Aprítsuk fel a...

Hány recept kezdődik így, nem igaz?
Egy fogást gyorsan elkészíteni, ez sok szempontból relatív fogalom. Mi számít gyorsnak? Vagy, mely időt nézzük? Azt, amit nekünk magunknak kell elbíbelődni vele, vagy azt is, amíg mondjuk megsül a sütőben. Nagy különbség. Számos olyan fogás van, amikor az alapanyagokat csak bele kell rakni egy tűzálló tálba, "bedobni" a sütőben és otthagyni sülni fél-egy-másfél órán át. A teljes elkészítési idő lehet akár két óra is, de amit a konyhában töltünk miatta, az lehet akár összesen 10 perc is.
Ennek az ellentéte véleményem szerint azon fogások sokasága, ahol főzni, sütni, pirítani csak pár percig kell, de mire eljutunk odáig... pff... aprítani aprítani aprítani.... Aztán már elég 3 perc a wokban, vagy épp csak egy fazékba kell beleszórni a hozzávalókat, hogy isteni levessé főjön össze, de az előkészítési fázis... Na az sok. Ha az ember pedig épp kelletlen hangulatban van, akkor akár sokk is lehet. :)
Sokszor irigylem a tv-ben látható főzőműsorokban a szakácsot, mikor már oda van készítve minden a keze ügyébe, csak bele kell szórnia a fazékba/serpenyőbe az alapanyagokat. Na úgy lehet gyorsan főzni. :)

Sajnos néha nagy főzési lelkesedésemben elkövetek egy hibát: gyors hétköznapi ebédkészítésnél két olyan fogást vállalok be, ahol mindkét esetben sokat kell aprítani. Most is így sikerült (a sütőtökkrémleves volt a másik fele az ebédnek), ezért persze később lett kész az ebéd, mint terveztem. Dehát, előfordul az ilyesmi. Az eredményért pedig az esetek nagy többségében megés megéri végigszenvedni az aprítási fázist.

Gombás-sütőtökös csirkeragu


- 35 dkg sütőtök
- 20 dkg gomba
- 50 dkg csirkemell
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 1 ek frissen szedett kakukkfű
- 1/2 tk cayenne-i bors
- 1/2 tk curry
- 3 dl tejszín
- só, bors, olívaolaj
- 15 dkg basmati rizs
- 6 szem szegfűszeg

A sütőtököt megpucoljuk és kb 1-1,5 cm-es kockákra vágjuk. A gombát először szeletekre, majd kockákra vágjuk. Ahagymát felaprítjuk. A csirkemelleket megmossuk és szintén kockákra vágjuk. Ezután jöveht is a főzés. :) Egymagas falú serpenyőben felhevítünk 1 evőkanál olajat és megpirítjuk rajta a csirkét, közben sózzuk, borsozzuk. Ha megsült, kivesszük egy tálra, letakarjuk, hogy melegen maradjon. A még forró serpenyőbe ismét egy kis olajat öntünk és megpirítjuk a hagymát, majd rádobjuk a gombát. Ha kifőtte a levét, beledobjuk a sütőtököt is, sózzuk, pár percig pirítjuk, majd felöntjük a tejszínnel. Beleszórjuk a fűszereket, és kb 5 percig főzzük, amíg megpuhul a sütőtök, ekkor pedig beletesszük a raguba a csirkét. Még egyet forralunk rajta és kész is.
A körethez egy evőkanálnyi olajat pirítunk, beleszórjuk a rizst, jól átforgatjuk, hogy kicist megpiruljon és olajosak legyenek a rizsszemek, majd felöntjük 2 csésze vízzel, beleszórjuk a szegfűszeget, a sót és lefedve alacsony lángon addig főzzük, amíg a folyadékot magába szívja a rizs.

CH tartalom: 1 adag 50 g CH-t tartalmaz (ebből kb. 4 g gyors CH)
Ha barna rizzsel helyettesítjük a basmati rizst: 48 g CH-t tartalmaz egy adag

2011. október 18., kedd

Sütőtökkel ismerkedőknek

Tavaly kezdtem el közelebbről ismerkedni a sütőtökkel. Bevallom őszintén, korábban csak egy almalommal találkoztam vele, amikor még egyik barátnőmmel laktam együtt és halloween-i tökfejet faragtunk. A sok kikapart tökbelet nem akartuk kidobni, így minden féle és fajta süteményt csináltunk belőle. Finom volt, de valahogy utána nem próbálkoztam vele többet. Egészen tavalyig, amikor is aztán úgy gondoltam, ha már annyi mindent ki merek próbálni, miért pont ezzel ne kísérleteznék. Persze azért óvatosan fogtam hozzá, olyan fogást akartam készíteni, ami nem csak sütőtökből áll, főleg mert az édes ízvilágot uramésparancsolóm csak édességekben szereti. Ezért olyan receptet akartam választani, ahol ugyan a sütőtök dominál, de kombinálva van más ízekkel is.
Így esett a választásom erre a levesre. Nem bántam meg, egyből beleszerettünk. Így ezt a receptet kifejezetten ajánlom azoknak, akik most ismerkednek a sütőtökkel.

Zöldséges sütőtökleves chilis petrezselyemmel


Hozzávalók 4 személyre:
- 45 dkg sütőtök (héjától, magjaitól megtisztított állapotban mérve)
- 1 nagy sárgarépa (kb. 10 dkg)
- 1/2 fehérrépa
- 1/2 zeller (kb. 15 dkg)
- 1 kis fej vöröshagyma
- 1 dl tejszín
- 2 babérlevél
- 1 ág rozmaring
- só, bors, olívaolaj
a tetejére:
- 1 csokor petrezselyem
- 1 piros chili (lehet szárított is)
- 1 evőkanál tökmagolaj/olívaolaj

A hgaymákat felaprítjuk, a zöldségeket felszeleteljük, illetve kockára vágjuk. Egy vastag aljú fazékban kevés olajat hevítünk, megpirítjuk rajta a hagymákat, majd hozzáadjuk a zöldségeket. 3-4 percig pirítjuk, majd felöntjük 8 dl vízzel, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a fászereket. Kb. 20 percig főzzük, amíg a zöldségek megpuhulnak (a főzési idő függ attól, mekkorára vágjuk a zöldségeket). Botmixerrel pürésítjük, felöntjük a tejszínnel és összemelegítjük (de nem főzzük!)
A petrezselymet és a chilit felaprítjuk, elkeverjük az olajjal és tálaláskor egy teáskanálnyit helyezünk a levesre.

CH tartalom: 25 g/fő
Kalóriatartalom: 221 kcal/fő

Forrás: ha jól emlékszem, a Blikk Nők Konyha egyik számában volt az eredeti recept.

2011. október 14., péntek

Az első díjam és némi önkritika

Ma reggel megkaptam életem első gasztroblog-díját M@rti-tól.
Ez a díj sok szempontból különleges, nem csak, mert ez az első, hanem mert épphogy nem a főzőtudományomért kaptam. :) Megmosolyogtatta a reggelemet. :)

Mi itt mind, akik különböző formájú-fajtájú gasztroblogokat írunk, büszkék vagyunk a főzőtudományunkra, meg akarjuk osztani másokkal, egyrészt, hogy "jót tegyünk", másrészt, hogy "jót együnk", harmadrészt, hogy legyezgessük kicsit a saját hiúságunkat. Én beismerem ezt is. Ez az egész blogolás a visszacsatolás kereséséről szól, hisz jó-jó, hogy a család, barát-barátnő, szereti a főztünket, de mindig ott bujkál bennünk a kisördög: "mi van, ha csak nekik ízlik" ... "mi van, ha amúgy béna vagyok, csak én hiszem, hogy jó" ... vagy épp annyira tökéletesnek gondoljuk magunkat, hogy azt hisszük, rögtön mi leszünk a Nők Lapja Konyha új felfedezett gasztrobloggere. Tisztelet a kivételnek, biztosan van az is. De azért ismerjük be, egy kicsit mindegyikünkben akad a fentiekből is. :) Kiben ez, kiben az, nem kell épp mindnek igaznak lennie. A lényeg, hogy ezáltal mind egy picit exhibicionisták vagyunk. És épp ezért büszkék. A munkánkra, a főztünkre. És többé-kevésbé minden áron előnyösen akarjuk ezt feltüntetni. Vásárolunk szép tányérokat a tálaláshoz, így fotózunk, úgy fotózunk. A család, a barát-barátnő épp azért nem eheti meg a frissen gőzölgő ebédet, mert "Várj, még le kell fotóznom!". Azért van ebben némi irónia és önkritika is. :)

Na jó, azért nem leszek ennyire szőrös szívű magammal és "gasztrotársaimmal" szemben, hisz alapvetően úgy gondolom, mindannyiunknál a főzés szeretete az, ami erre az útra indított minket. És igen, a tudás megosztása, hogy talán másnak is jó az, ha mi tudunk egy jó receptet, egy jó tippet, stb. És valljuk be, ezekben a blogokban rengeteg olyan praktika megtalálható, amit sokszor egy tucat szakácskönyv sem tud pótolni. (na itt azért persze nem magamról beszélek) :)

Szóval, mindezen kritika és dicséret után jöjjön az igazság pillanata, hogy miért is kaptam én ma díjat: mert BEVÁLLALTAM, ahogy M@rti írja. A felhívás ugyanis a következő volt: ismerjük be, hogy emberek vagyunk, és bizony, mi is vétünk bakikat a konyhában. Elismerésre méltó játék téma, csak gratulálni tudok hozzá!

Nos, én tegnap épp egy ilyen bakiról írtam a blogban, és ma reggel nagy meglepetésemre kaptam ezt a bevállalósoknak járó "díjat", amit minden "nevezett" megkap és megérdemel. :)

Habár nekem nincsenek fotóim az elrontott dolgaimról, azért már nem először írok róluk, de álljon itt egy kis összefoglalás, hisz ne csak a saját, hanem mások hibáiból is tanuljunk! :)

1. szétpukkadt réteslap a szőlős-túrós rétesnél
2. szűrőnpaszírozós paradicsomleves
3. ujjlegyalulós káposztasaláta (még szerencse, hogy fotó nem készült az ujjamról...)
4. egy blogra fel nem került reménytelen próbálkozás egy póréhagymás quiche létrehozására: a  téazta gyakorlatilag szétporladt szedés közben, az íze meg... brrr... ízetlen. És pont. Bár azóta felvilágosítottak, hogy a quiche tésztájától ne várjak sokat, nem lesz sokkal jobb máskor sem az íze. Hát nem tudom, minden esetre azóta nem próbálkoztam vele.
5. pofára ejtett narancskrémes torta - az egyik barátnőmnek készült, a szállítást még túlélte, az első szeleteket is, de mikor a hűtőbe akartam volna visszarakni, platty az asztalra. :)
6. ez volt a legrosszabb talán, tavaly karácsonykor akartam készíteni marcipán sziveket. Nem tudom, mi volt a gond, de a gyórdeszkám egyik feléről még mindig nem tudtam lekaparni az odaragadt marcipánmasszát. Azóta csak a másik felét használom. :)
7. és végül, de nem utolsó sorban szólnék még azokról a receptekről, melyeket ugyan elkészítettem, sokszor még le is fotóztam, de végül nem tettem fel a blogra mert úgy ítéltem, hogy ha én sem főzném meg még egyszer, másnak minek ajánlgassam. :)

Ja és persze a véget nem érő újjelvágások, reszelések, égésnyomok és társai. Habár a párom ilyenkor mindig szívbajt kap, ha késsel a kezemben lát, én azért azt mondom, ahhoz képest, hányszor aprítok-vágok-darabolok, ez még mindig jó arány. Hisz ez ezzel jár. És megéri. :)

2011. október 13., csütörtök

Beismerem, ha elrontok valamit

Az esetek nagy többségében (mert persze dacos kivételek mindig akadnak), elismerem, ha elrontok valamit. :) Munkában csakúgy mint a főzésben. Hisz minek terelni, előbb-utóbb úgyis kiderül. Akkor meg, nézzünk szembe a tényekkel!
A mai nap pedig töredelmesen beismerem, hogy egy igazán kecsegtető rétest sikerült esztétikailag kinyírnom. Az íze, azzal nincs gond. De a külsejévvel... khm... No, igen, nem vagyok még nagy rétes-mágus, bár, bevallom sértett hiúságom ellenére is, hogy még miközben sült (és bár akkor már sejtettem, hogy gondok adódnak majd), pont arra gondoltam, miért csak a leveles tésztának van akkora "kultúrája", hogy minden készíthető belőle, mikor a rétes is hasonlóan sokszínű: sósan vagy édesen, főételnek, vagy desszertnek, és akár hússal töltve is, a lehetőségek száma végtelen. És valljuk be, ma már egész jó réteslapokat lehet kapni, nem kell hozzá a tésztát nekünk készíteni, minvégtelent nagyanyáink tették. Szóval, éljen a kreativitás - gondoltam én.
Az ötlet a nagy mennyiségű szőlőből származott, amivel mindenfélét próbálok létrehozni - sülthöz mártást, vagy épp süteményt, igaz, macerás a magozás, de azért túlélhető az eredmény kedvéért.
Most épp az az ötletem támadt még a másnapossági-incidens előtt, hogy túrós rétest készítek, de nem mazsolával, hanem friss szőlővel, hisz a hétvégén megint rengeteget hoztunk el anyósoméktól. Önmagában szőlős rétessel is kacérkodtam, de rájöttem, túl sok levet eresztene, így félő a végeredmény. Ez a túrós variáns még kezelhetőnek tűnt. De nem is ez volt a gond.
Csekély rétessütési-tudásom kompenzálására elolvastam jópár receptet, mit hogy kell, és szépen úgy is csináltam mindent. Egy helyen viszont hibát követtem el és ez a rétes esztétikai veszte lett: túl szorosan tekertem fel a rudakat. Már akkor éreztem, hogy ez bizony, hiba lesz. Miért? Hát.. a túróban tojás van, plusz a szőlőből kisülő folyadék is... szóval megdagasztja a tölteléket. Így pedig a rétes puff.. szétpukkadt.
Az íze finom, a töltelék isteni, de azt hiszem ha vendégeknek sütöttem volna, gyorsan összedobnék valami helyettesítőt. :) Páromat azért ez nem túlságosan zavarja, ha hagynám, megenné egyszerre az egész tepsit. :)

Minden esetre az aprócska kivitelezési bakit leszámítva az íze finom, így azért leírom a receptet, azzal a kitétellel, hogy tessék vigyázni a feltekerésnél! :)

Szőlős-túrós rétes


Hozzávalók 12 szelethez:
- 20 dkg teljes kiőrlésű réteslap
- 50 dkg túró
- 25 dkg szőlő kimagozva!! (piros és fehér is lehet vegyesen)
- 10 dkg nyírfaporcukor
- 1 cs vaníliás nyírfacukor
- 2 tojás
- 3 evőkanál vaj

A szőlőt kimagozzuk. A túrót szitán áttörjük és elvegyítjük a tojások sárgájával és a cukrokkal. A tojások fehérjéjét kemény habbá verjük és óvatosan beleforgatjuk a túró töltelékbe. Legvégül belekeverjük a szőlőt is.
Nedves konyharuhára fektetjük az első réteslapot , megkenjük az olvasztott vajjal, majd keresztben ráfektetjük a következő lapot, azt is megkenjük, majd a harmadikat is. Érdemeskb. 5 centis eltolással fektetni a lapokat, így nem egy helyre esik a szélük feltekeréskor. A töltelék felét rásimítjuk a hosszabbik oldal mentén a réteslapra, a szélétől pár centire (hogy fel tudjuk tekerni). A konyharuha segítségével óvatosan, lazán feltekerjük és a tepsire fektetjük. A tejét megkenjük ismét olvasztott vajjal, majd elkészítjük a második rudat is. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20-25 percig sütjük, amíg szépen megbarnul a teteje.

CH tartalom: 21 g/szelet
Kalóriatartalom: 190 kcal/szelet

2011. október 5., szerda

Őszi elhatározások

A következő elhatározásokat tettem:
1. rendszeres sport futás formájában - nem feladni pár hét után
2. a heti angolórák mellett rendszeresen foglalkozni az angollal
3. mivel az angolórák miatt kezdem elfelejteni a németet - németül olvasni
4. tekintettel a nagy számú polcon sorakozó szakácskönyvekre - minden héten egy receptet valamelyik szakácskönyvből megfőzni/megsütni
5. fokozott odafigyelés az egészséges életmódra, étkezésre, hogy a pajzsmirigyemnek eszébe se juthasson alulműködni
6. tisztítókúra gyógytea ivás formájában

Egyelőre jól tartom magam az elhatározásaimhoz. Ezt a mártogatót például még a múlt héten készítettem el, az 500 mediterrán étel c. szakácskönyvből (kedvelem ezt a sorozatot, bár a csokoládés sajnos nem váltotta be a hozzú fűzött reményeimet). Persze, ahogy máskor is, ezúttal sem egy az egyben a recept szerint készítettem. kezdve azzal, hogy nem álltam neki 2 kiló padlizsánból padlizsánkrémet készíteni, sosem ennénk meg ennyit belőle ketten. :) Meg az ecetért sem rajongok különösebben, így ki is hagytam belőle. :)

Most első alkalommal nincs fotó, de remélem, mindenki el tudja képzelni. :)

Diós padlizsánkrém

- 1 nagy padlizsán (kb. 70-80 dkg)
- 2 gerezd fokhagyma
- 1/2 csokor petrezselyem
- 3 ek dió
- 3 cl olívaolaj
- 1 kk só
- fekete bors

A padlizsán száras végét levágjuk, és egy tepsibe helyezve 180 fokos sütőben sütjük 1 órán át. Ekkor kivesszük, hagyjuk lehűlni annyira, hogy meg tudjuk fogni és lehúzzuk a héját. A húsát egy szitába tesszük és hagyjuk állni 15 percig, hogy a leve kicsöpöghessen. Eközben a diót durvára aprítjuk, majd ha lecsöpögött a padlizsán, az aprítóba tesszük a padlizsánt, a diót, a petrezselymet, a fokhagymát (ha nincs, külön le kell darálni a diót, aprítani a petrezselymet, zúzni a fokhagymát, összetörni a padlizsán húsát), és pépesre turmixoljuk. Hozzáadjuk a sót, a borsot, majd állandó kevergetés mellett az olívaolajat. Hűtőben lehűtjük.

Pirított kenyérrel vagy pitával isteni.

Forrás: 500 mediterrán étel c. szakácskönyv

2011. október 4., kedd

Levesnek indult, főzelék lett belőle

Lehet, abba kéne hagynom a receptek írását és át kéne térnem a háztartási praktikákra? Tény, eddigi rövidke pályafutásom során a legolvasottabb bejegyzésem a tegnap publikált szőnyegmosós volt. Remélem, azért nem csalódtak nagyon azok, akik elvolvasták, elvégre nem a spanyolviaszt találtuk fel. :) És azért nem minden háztartásban áll rendelkezésre egy magasnyomású mosó. Bár ahogy néztem a neten, lehet bérelni is. :) No és persze kell akkora betonfelület is, ahová kiteríthetjük a szőnyeget, és egy nagyobb szőnyegnél ez sem kis dolog. De azért remélem, segítettem pár embernek. És azt is remélem, egy nap majd a főzőtudásom és ízlésem miatt olvasnak majd ennyien. :)

Tegnap levest akartam készíteni. Nemrég vettem egy új szakácskönyvet, ami telis-tele van remeknek tűnő receptekkel, hát gondoltam kipróbálom, kezdve egy levessel. Méghozzá vörös lencséből készült levessel. Korábban már főztem hasonlót, az burgonya és vörös lencse párosítása volt, ez a recept viszont egyéb zöldségekkel kombinálta a lencsét, és ezt különösen vonzónak találtam. :)
Hát elő a fazékkal, bele a hozzávalók. Már akkor elkezdtem kicsit módosítani a recepten, mert a lencse soknak, a víz kevésnek tűnt. Az illatok főzés közben viszont isteniek. De a lencse megdagad, víz hozzáönt, összeturmixol, és az eredmény: inkább főzelék, mint leves. Az íze? Szerintem verhetetlen, de ahelyett, hogy tovább higítottam volna leves állagúra, úgy döntöttem, legyen belőle inkább főzelék. Mindenféle hozzáadott tejtermék nékül. Csak zöldség. Nyamm. Ja és a színe is mókás.

Zöldséges vöröslencse főzelék


- 40 dkg vöröslencse
- 3 nagyobb sárgarépa (kb. 300 g)
- 2 fehér répa (kb. 120 g)
- 1/2 fej vöröshagyma (kb. 50 g)
- 1 kisebb póréhagyma (kb. 100 g)
- 40 dkg konzerv hámozott paradicsom
- 1 tk köménymag
- 4 babérlevél
- 3 tk só

A répákat megpucoljuk és karikákra vágjuk a póréhagymával együtt. A vöröshagymát megpucoljuk, negyedeljük. Az összes zöldséget egy nagy fazékba tesszük, felöntjük 1,5 l vízzel, beletesszük a fűszereket és a sót, majd feltesszük főni. Forrástól számított 30 percig főzzük, mire a zöldségek megpuhulnak és a lencse megdagad (alig marad víz rajta). Kivesszük belőle a babérleveleket, majd bormixerrel pürésítjük.

Feltétként én fasírtgolyókat készítettem hozzá.

CH tartalom: 6 fős adagok esetén 1 adag főzelék 45 g lassú CH-t tartalmaz


Forrás (módosításokkal): Főzzünk a családnak! 1001 recept c. szakácskönyv

2011. október 3., hétfő

Tipp szőnyegmosáshoz

A hétvégén szőnyegmosásra vállalkoztunk. Tudniillik a hálóban lévő szőnyeg még nem volt kitisztítva, és hát, ráfért. A nappaliban lévőt emlékeink szerint tavaly karácsony előtt vittük el kitisztíttatni, javult is sokat, de sajnos ez már nem látszik rajta. Világos ugyanis. Nagyon szép, de nem a legpraktikusabb. :)
Főleg, hogy vannak rajta "járási útvonalak". Például az előszobából a konyhát leválasztó bárpulthoz menet (ahová persze a kulcsokat is szoktuk tenni meg telefont stb.), épp egy fél-egy méteres szakaszon a szőnyegen át vezet az út. Persze ha az ember elfelejti kivinni ezeket a dolgokat az előszobába, már nem veszi le újra a cipőjét, inkább rálép a szőnyegre. Szép csíkban jó piszkos lett. Szóval már ráfért a nagymosás.
Azt pontosan nem tudom, hogy ki volt a családban az ötletgazda a szönyegtisztítás módjára vonatkozóan, minden esetre az eredmény zseniális volt, bár tény, munka is volt vele egy kevés. És mindehhez nem kellett más, csak egy magasnyomású mosó (amit eredetileg az autóhoz vettek). Ajánlom mindenkinek. :) Igaz, csak azoknak, akiknek rendelkezésükre áll egy kert is, mert a fürdőben bajos lenne. :)

u.i.: persze ezt a szőnyegmosási módszert lehetőleg ne alkalmazzuk kézzel csomózott selyemszőnyegen és hasonlók :)

A hétvégi ebédfőzés így megint kimaradt, hát ma végre újra beszabadulhattam a konyhába. Olyat akartam készíteni, amiben csak hús és zöldség van, semmi "töltelékanyag". És mivel a fűszernövénykéim hálásak a picit hűvösebb, ámbe napos időért, abból is kellett, hogy keürljön bele.

Bazsalikomos-zöldséges csirke


- 25 dkg csirkemellfilé
- 35 dkg csirkecomb
- 5 szál újhagyma
- 3 nagy sárgarépa (kb. 24 dkg)
- 25 dkg barna csiperke (lehetőleg kis szemű, hogy ne kelljen felvágni)
- 1 nagy cukkini (kb. 30 dkg)
- 1 marék friss bazsalikomlevél
- 1 dl száraz fehérbor
- 1 ek olívaolaj
- vaj
- só, bors
-  15 dkg basmati rizs
- só-
- olaj

Egy serpenyőben felhevítjük az olívaolajat és a csirkedarabok mindkét oldalát aranybarnára pirítjuk, majd félretesszük a csirkéket. A sárgarépát és az újhagymát kb. 5 centi hosszú csíkokra vágjuk, a gombát megmossuk. Kivajazunk egy lapos tűzálló tálat, beletesszük a csirkedarabokat, sózzuk, borsozzuk, majd rászórjuk a zöldségeket, azokat is megsózzuk. 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük sülni. Közben a cukkinit is vékony hasábokra vágjuk, és 25 perc sütési idő elteltévelráaszórjuk a többi zöldségre. Még kb. 20-25 percig sütjük, amíg a combok is megsülnek. Ha kivettük a sütőből, friss bazsalikomlevelekkel megszórva tálaljuk.
Közben vastag aljú fazékban felhevítjük az olajat, 1 percig pirítjuk rajta a rizst, majd felöntjük – a térfogatához képest – kétszeres mennyiségű húslevessel. Lefedve, kis lángon kb. 15 perc alatt megpároljuk.


CH tartalom: 41 g CH/fő
Kalóriatartalom: 423 kcal/fő
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...