2011. november 30., szerda

Azon ritka burgonyások egyike

Tudvalevő, hogy nem rajongok a burgonyáért. Korábban már írtam is erről, és azóta nem is készült olyan étel, amelyhez kifejezetten burgonya köret lett volna, maximum levesben, rétesben szerepelt, szóval nem hazudtoltam meg önmagam. :)
De azért néha akad krumpli a konyhában, főleg levesekbe szoktam pár szemet beledobni. Most viszont valahogy eggyel több maradt a konyhában belőle, és nem akartam, hogy megromoljon, hát kezdeni kellett vele valamit. Olajban sütés nálam ugye kizárva, ráadásul foglalkozni sem akartam a dologgal, így maradt az ideális megoldás, a sütőben sütés.
Egyszerű, finom. Még én is ezt mondom. :)

Sütőben sült mustármagos burgonya (2 főre)


- 45 kg burgonya (tisztítva mérve)
- 1,5 teáskanál mustármag
- 1/4 teáskanál só
- 2 teáskanál olívaolaj

A burgonyákat meghámozzuk és cikkekre vágjuk. A mustármagból 1 teáskanálnyit mozsárban kicsit megtörünk , majd elvegyítjük a sóval és olívaolajjal. Egy tűzálló tálban összeforgatjuk a krumplit a fűszeres olajjal, majd megszórjuk a maradék fél teáskanál mustármaggal. 180 fokra előmelegített sütőben 30-40 percig sütjük, az utolsó 10 percben felvehetjük a hőfokot 200 fokra.

Én még hozzáaprítottam egy friss chilit is, de szabadon variálható bármilyen fűszerrel.

CH tartalom: 41 g CH/fő
Kalóriatartalom: 232 kcal/fő



2011. november 28., hétfő

Nesze neked karácsonyi menü! :)

Úgy látom, most már tagadhatatlanul mindenhová "betört" a karácsonyi láz. Várom én is a karácsonyt. De az őrületért azért nem rajongok. November közepén karácsonyi dalokat hallani az áruházban, nem nekem való. A lakás feldíszítése már inkább. És a menü tervezgetése is. Rendhagyó módon, hogy máshogy. :)
Nálunk ugyanis nincs nagy sütés-főzés karácsonykor. Miért? Még nincsenek gyerekek, még kvázi mi vagyunk a gyerekek. Így mi megyünk el karácsonykor itthonról, vendégségbe, úgymond. Nagy bánatom ez amúgy. Hogy kimaradok ebből a sürgés-forgásból a konyhában. Hisz ilyenkor még azok is a konyhába vetik magukat, akik amúgy nem szoktak. Én meg ki vagyok tiltva, hisz a családnál annyi finomsággal tömnek tele, hogy gyakorlatilag utána már nincs is kedvünk nagyon enni. :)
De úgy döntöttem, teljesen azért nem hagyom ki a karácsonyi készülődést. Bár, kissé megreformáltam a dolgokat. Tavaly kezdődött, idén meg folytatni szeretnénk.
Adva van tehát, hogy karácsonykor mi megyünk látogatóba családhoz. Így nem kell készülni a 24-ére túlságosan, a 23 tehát szabad. Namármost, 23-án van a névnapom. Így úgy döntöttem, hogy nekem sütögetési szempontból ez a nap lesz a "karácsony". Nem étterembe megyünk, hanem magamat, magunkat vendégelem meg. Méghozzá a karácsonyi ízvilágok teljes mellőzésével. Az én kedvencem ugyanis az indiai. És nem túl sűrűn készítek, mivel ennyire fűszeres ételeket egyikünk stressztől megkínzott gyomra sem bír. De azért néha lehet, kicsit kevesebb chilivel persze, mint amit a recept ír. Szóval, nálunk 23-án indiaiaz ünnepi fogás. :)
Nesze neked tradicionális karácsonyi ízvilág!

Aki viszont mégis a hagyományokhoz fordulna, annak itt egy végtelenül egyszerű és elronthatatlan lazac recept. Még a múltkori csőben sült lazacnál maradt egy kevés, azt sütöttem meg. Végtelenül egyszerű, és nagyon finom. Szintén 15 percbe belefér.

Szezámmagos bundában sült lazac


Hozzávalók 2 főre:
- 2 kisebb szeletre vágott lazacfilé (kb. 20 dkg)
- 2 ek szezámmag
- olívaolaj
- só, bors

A halfilét lemossuk, szárazra töröljük, majd kevés sóval és borssal ízesítjük. Egy tálba szórjuk a szezámmagot és a hal két oldalát szépen beleforgatjuk. Egy serpenyőben kevés olívaolajon mindkét oldalát 2-2 percig sütve szépen átsütjük.

Nemes egyszerűséggel én ekkor friss fehér kenyérrel ettem, de bármilyen saláta jó lesz hozzá.

CH tartalom: nem kell számolni vele
Kalóriatartalom: 189 kcal/fő

2011. november 25., péntek

A maradék hozzávalók a hűtőben

Holnap elutazunk. Nem nagy nyaralásra kell gondolni, csak egy éjszakára leugrunk a Badacsonyba. Mikor tegnapelőtt uramparancsolóm előállt az ötlettel, azt sem tudtam hová legyek örömömben. Mostanában a munka miatt csak a hétvégéink maradnak a közös időtöltésre. Akkor meg sokszor túl sok a program, egymásra nem marad idő. Pedig ez fontos. Ráadásul mindjárt jön, vagyis már el is kezdődött a karácsonyi mizéria, előtte nem árt kicsit rápihenni. Így holnap ilyenkor feltehetően már a badacsonyi borokat fogom ízlelgetni. :)

Ilyen esetekben (utazás, vagy családlátogatás ebéddel egybekötve) mindig figyelek, hogy a hűtőben csak a legszükségesebbek maradjanak. Ne legyen maradék főtt étel, megbontott romlandó, stb. Épp ezért az utolsó nap ebédprojektje mindig macerás. Van, amikor egyszerűen egy pizza rendelésével oldom meg a kérdést - igen, szoktam pizzát is rendelni. :) Szóval, változó. Most szerencsém volt, az elhasználandó dolgok fellistázása egy borzasztóan egyszerű, de nagyon finom kis salátát adtak ki. Hús nélkülit. Bevallom, a déli ebéd után 5 felé már elkezdtem a küszöböt rágni, azért egy ilyen saláta nem ugyanaz az energiaszint. Vagy legalábbis kalóriaszint. De, nézzük az előnyét, mivel 5-kor már éhes voltam, 6 előtt vacsoráztam, ami, állítólag egészséges. Bár lehet a nasival elrontom az összhatást. :) De hát kit érdekel, holnap "nyaralunk"! :)

Paradicsomos-fetás rukkola saláta


Hozzávalók 1 főre:
- 5 dkg rukkola
- 1 nagyobb paradicsom
- 1/4 lilahagyma
- 1-2 ek fetasajt (attól függ, mennyire púpozzuk a kanalat :)
- olívaolaj / tökmagolaj
- bors

A paradicsomot és a lilahagymát felaprítjuk, összekeverjük a rukkolával, borsozzuk, meglocsoljuk az olívaolajjal, majd rámorzsoljuk a fetát. (só az én ízlésemnek a fetán túl már nem kellett)

CH tartalom: 2 g CH/fő
Kalóriatartalom: 52 kcal/fő


2011. november 20., vasárnap

Aszalt paradicsom, nyammm

Irigykedve figyeltem nyár végefelé az egyre több gasztroblogban feltűnő, házi szárított-aszalt paradicsomok tömkelegét. Mindig összefutott a nyál a számban, imádom az ízét ugyanis. Boltban persze jó drága, meg amúgy is hajkurászni kell, főleg azt a fajtát, amit nem fűszeres pácban tesznek el eleve - nem tehetek róla, szeretem magam hozzáadagolni az ízeket.
Persze, átfutott a fejemen, hogy akár én is készíthetnék házi aszalt paradicsomot. De két variációt találtam rá, az egyik rengeteg órán át szárította a sütőben (na azt köszönöm, nem vállalatam, nem bízom annyira a sütőben...), a másik pedig napon szárította. Szép elmélet. Ha valaki nem a Hungária körúttól egy sarokra lakik. Végiggondoltam, hogy mondjuk akár csak pár nap alatt milyen szállópor mennyiség jutna szegény paradicsomokra. Brrrrrrrr... Nem enném meg szívesen. Így ez a vállalkozás kimaradt a nyáron és én reménykedve várom (sok más hansolnó ötletemmel egyetemben), hogy hátha talán a jövő nyáron már majd a saját kis kertemben ülhetek és ültethetek. :) Álmodozni elvégre is nem tilos, ugye? :)
Az aszalt paradicsomot tehát mindig hajkurászom. Elég rég akadtam már rá (persze külön ezért nem megyek el boltba), így nagyon megörültem, mikor felfedeztem, hogy a Herbaházban kapható (persze oda is másért mentünk).
A most következő recept egyszerűségében régóta a kedvencem, hisz az aszalt paradicsom íze dominál benne. Nem is szabad szerintem elnyomni, így finom és kész. :)

Aszalt paradicsomos tészta (2 főre)


Hozzávalók 2 személyre:
- 3 dkg aszalt paradicsom
- 1/2 közepes fej vöröshagyma
- 1 gerezd fokhagyma
- 2 dl tejszín
- só, bors, olívaolaj
- 1 tk frissen aprított bazsalikom és oregánó vegyesen
- 10 dkg durum tészta
- só
- bors
- olaj

A tésztát lobogó sós vízben megfőzzük. A hagymákat felapírtjuk, az aszalt paradicsomot csíkokra vágjuk. Kevés olívaolajon megpirítjuk a hagymákat, majd rádobjuk az aszalt paradicsomot, hagyjuk, hogy kicsit felpuhuljon a paradicsom, majd felöntjük a tejszínnel, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a fűszernövényeket és pár percig alacsony lángon főzzük, amíg elkezd besűrűsödni a szósz. (Ha esetlen túlsűrűsödne, öntsük fel a tészta főzővizével). Öntsük a szószt a tésztára, és már tálalhatjuk is.

CH tartalom: 51 g CH/fő
Kalóriatartalom: 556 kcal/fő



 

2011. november 18., péntek

Persze megint maradt egy adag üres tészta

A héten tésztát csináltam magamnak (majd lesz arról is recept, csak még nem jutottam el oda, hogy megírjam  a posztot hozzá), és persze, mivel nem szoktam a tésztát méricskélni, megint kicsit többet sikerült kifőznöm, mint amit terveztem, történetesen 3 adagra elegendőt. A feltét 2 adagra valóhoz készült, így mára maradt egy adag üres tésztám. Ezen már meg sem lepődöm. :)
Tegnap este azt gondoltam, majd kreatívkodok rá valamit, úgyis piacozni akartam délelőtt.
E helyett mit tettem? Leültem dolgozni, és a gyomrom korgása térített észre hármonegyed kettőkor, hogy héhé hahó én is létezem, mármint a pocakom, enni is kéne valamit. Ráadásul a fájos torkomra sem ittam még teát ma. Szóval, géptől elszakad, hűtő kinyit, és reménykedik, hogy maradt még valami az aljában és nem csak magában kell a tésztát enni.
De szerencsém volt, két töppedező-fonnyadozó paradicsom ott pihent a zöldséges fakkban, így elő a kést, a serpenyőt, és 10 perc múlva már jóllakottan ülhettem vissza ide a gép elé. :)

A legegyszerűbb paradicsomos tészta (1 főre)


- 20 dkg  paradicsom
- 1/2 fej közepes méretű lilahagyma
- 1 gerezd fokhagyma
- 1/2 tk friss kakukkfű
- 1/2 tk friss bazsalikom
- só, bors, olívaolaj
- 12 dkg durum tészta
- ízlés szerint reszelt sajt a tetejére

A tészta kifőzésével nekem már nem volt gondom, de amúgy ezzel kéne kezdeni. Aztán felaprítjuk a hagymákat, kevés olívaolajon megpároljuk. Közben felkockázzuk a paradicsomot, lehetőleg kisebb kockákra, de ha nincs időnk, akkor ahogy jólesik. :) Ha megpárolódott a hagyma, rádobjuk a paradicsomot, sózzuk, brosozzuk, majd közepes lángon megvárjuk, amíg először kifő a leve, majd elkezd besűrűsödni. Ekkor hozzáadjuk a felaprított friss fűszereket, vagy a szárítottakat, és kész is a szósz.

CH tartalom: 49 g CH/fő
Kalóriatartalom: 340 kcal/fő



2011. november 15., kedd

Meghűléssel küszködőknek ajánlom

A húsleves betegségre gyakorolt hatásáról már írtam a minap. Ahogy arról is, hogy jelenleg egy fránya megfázáassal küzdök, és mindent bevetek, hogy minél előbb túlessek rajta. Sajnos a csütörtöki bébiszittelést így is le kellett mondanom. :(
Szóval, a húsleves érdemei vitathatatlanok, de sajnos már tegnap ebédnél elfogyott leendő anyósom mennyei húslevese, amit még a hétvégén kaptunk. Igazi, rendes, házi húslevest saját magam nem tervezek készíteni, fixa ideám, hogy az csak nagy mennyiségben az igazán jó, márpedig kettőnknek (hétköznap pedig most már csak magamnak) nem kell nagy mennyiséget főzni levesből. Így tehát, húslevest magam nem főzök.
Betegségre viszont leves kell. Ilyenkor szoktam mindenféle zöldséglevest összedobni, aztán jó sok erős pistával felturbózni. Most viszont - nehéz lenne megmondani, hogy miért - nem csak erős, de kicsit fűszeresebb ízvilágra vágytam. Talán azért, mert a nátha miatt minden ízetlennek tűnik. :) Így a hagyományos zöldségleves is kiesett, maradt a zöldségkrémleves. Fűszeresen. És csípősen. Tejszín nélkül. :)
Úgy tűnik egyébként, hogy most a narancssárga színű levesek korszakát élem (sütőtökleves, sültpaprika leves). :)

Csípős-fűszeres sárgarépa-karalábé krémleves


Hozzávalók 4 személyre:
- 2 nagyobb sárgarépa (kb.22 dkg)
- 1 fehérrépa (kb. 6 dkg)
- 1 karalábé (kb. 20 dkg)
- 1 kis burgonya(kb. 12 dkg)
- 1 közepes fej vöröshagyma (kb.10 dkg)
- 2 gerezd fokhagyma
- 1/2 tk római kömény
- 1/2 tk koriander mag
- 1/2 tk cayenne-i bors
- 2 cm gyömbér
- só, bors, olívaolaj

A zöldségeket megpucoljuk,felkarikázzuk illetve kockákra vágjuk. A római köményt a koraiander maggal egy mozsárban kicsit összetörjük, elvegyítjük a cayenne-i borssal és hozzáreszeljük a gyömbért. A felaprított hagymákat egy vastag aljú fazékban megpirítjuk. Hozzáadjuk a fűszereket, egy percig pirítjuk, majd elvegyítjük a zöldségekkel és felöntjük 1 liter vízzel. Sózzuk, borsozzuk és lefedve addig főzzük, amíg a zöldségek megpuhulnak.Botmixerrel pürésítjük.

Tipp: lehet dúsítani 1-2 dl tejszínnel, vagy pár evőkanál mascarponéval.

A leves csípősségét a cayenne-i bors mennyisége adja meg, így ízlés szerint variálható, de hazsnálhatunk helyette friss chilipaprikát is.

CH tartalom: 16 g CH/fő
Kalóriatartalm:  113 kcal/fő



2011. november 14., hétfő

Betegség, húsleves és rajzfilmek

Engem is utolért az idei első megfázás. Nem apróztam el, reggel egy órával felkelés után már 38 fokos lázam volt. Szerencsére a lázcsillapító levitte. Így most persze tömöm magamba a vitamint, a zsálya ill. gyömbéres teát, meg a húslevest. Nem véltelenül mondják, hogy ez utóbbi is egyfajta varázsszer. Tegnap este például ez vitte le a hőemelkedésemet is. :)
Mindenkinek megvannak amúgy a saját szokásai, hogy mit csinál, mikor beteg. Mindenki másképp szenved. :) Nekem egy bevált módszerem van a vegetatív állapot átvészelésére: a rajzfilmek. Ilyenkor mindig rajzfilmet kell néznem. Ez nálam egyfajta függőség :) Sajnos nincsen túl sok belőle itthon, mivel gyerekeink még nincsenek, magának meg az ember azért nem vesz tucatszám mesedvd-t. De azért van pár darab. Ma reggel épp a Herkules-re esett a választásom. Bár sokat nem láttam belőle a végén, mert elaldutam (ha már éjjel nem tudtam aludni, legalább a tv előtt) :)
Úgyhogy most rajzfilm, húsleves és tea. Meg egy 100-as csomag papírzsepi. :) És egy hatalmas vörös orr. :)

A recept már egy régebbi darab, még a blogírás előtti időszakból származik, azóta is várja a saját kis posztját. :) Nem kell hozzá kerti grillező sem, én a sütőben szoktam hasonlót készíteni. :) Télen-nyáron egyaránt finom. És mivel bármilyen mennyiségben készíthető, tökéletes az egyszemélyes receptek sorába is. Én minden esetre ma nem ezt eszem. A húsleves mellé kaptunk tegnap egy kis libát is a párom szüleinél, így ma szerencsésnek mondhatom magam, nem egy átlagos beteg-ebéd. :)

Paradicsomos-cukkinis-gombás csirkenyársak



Hozzávalók 2 személyre:
- 25 dkg csirkemellfilé
- 15 dkg koktélparadicsom
- 1 kis cukkini (kb 20 dkg)
- 10 dkg laskagomba
- 1/2 piros kaliforniai paprika
- 2 ek olívaolaj
- 1 tk édesnemes pirospaprika
- 1 csipet cayenne-i bors
- 1/2 tk őrölt kömény
- 2 gerezd fokhagyma
- só, bors

A húst felaprítjuk kockákra és pácot készítünk hozzá az olívaolajból, fűszerekből és a fokhagymából, majd legalább egy órán át hűtőben pihentetjük a húst a pácban. A cukkinit felkarikázzuk, a laskagombát és a paprikát darabokra vágjuk. A hurkapálcát/fa nyársakat 5 percre vízbe áztatjuk. Felhúzzuk rá a zöldségeket és húsdarabokat. 200 fokra előmelegített sütőben megsütjük / grillezzük.

CH tartalom: 12 g CH/fő
Kalóriatartalom:  327 kcal/fő


Forrás: a hús fűszerezését egy Stahl magazinban láttam.

2011. november 13., vasárnap

NTP, azaz a Nagy Tortasütő Projekt

Uramparancoslómnak tegnap születésnapja volt. Főzőtudományom rendszeres fitogtatása ellenére azonban az elmúlt két, együtt töltött születésnapjára nem kapott tőlem semmiféle tortát. Ezért elhatároztam, hogy idén változtatok ezen a rossz hagyományon és sütök neki egy kisebb tortát.
Párom esetében két alapanyag van, amivel nem lehet hibázni: a mák és a csokoládé. Így hát adva volt a feladat: e kettő kiindulásából kreáljunk egy tortát. És itt jöttek a gondok:
Nem akartam sima egyszerű csokitortát, akartam bele valami csavart. A narancsos-csokitorta nyerő páros, de az az én kedvencem, nem az övé. De vegyük az alapproblémát: milyen legyen a krém? A vajkrémeket kifejezetten nem kedvelem, így ez kihúzva a listáról. Aztán ott van a vaníliapding-szerű, azaz tejes-lisztes főzött krém akár pudingporos, akár saját gyártmányú kreációi. Ez is kihúzva a listáról, nem rossz ízre, de nem erre vágytam. Itt viszont megállt a tudományom a gondolkodásban. Ezen a pontos fordultam M@rti-hoz, hogy adjon tanácsot, milyen krémet készítsek. Az ő javaslata volt a tejszínkrém.
Habár láttam már az elején, hogy nincs más választásom, mégis az utolsó napig vívódtam. Rettegtem ugyanis a tejszíntől. Szerintem még egyszer nem sikerült rendesen felvernem. :) Eleinte például az volt az alaphibám, hogy nem tudtam, hogy le kell hűteni, illetve hogy nem elég 10 percre bedobni a mélyhűtőbe felhasználás előtt. :) Aztán túlvertem amikor géppel próbáltam felverni. Amúgy meg, ha kézzel készítettem, akkor hamar összeesett. Szóval kicsit tartottam ettől...
Minden esetre, még mindig ott volt a kérdés, hogy milyen ízű legyen a torta. A sima csokisat elvetettem, mondván, túl prosztó. Mákosat akartam. Nem tudom, hány órát töltöttem el a neten böngészéssel, hogy találjak egy mákos krémet, sikertelenül. Az egyetlen egy túrós-mákos változat volt. De sajnos mákos torta címszó alatt mindneki mákos piskótát készít.Végül azt, hogy hogyan is nézne ki az ideális torta, barátok segítségével sikerült kitalálni: Csokis piskóta, a közepén tejszínes mákkrém, meggyel benne.
Már csak meg kellett valósítani. Rettegtem a tejszín felverésekor, de a 8 órán át behűtött Hulala bevált. Már csak a bevonatot kellett megkreálni. A csokiszívek egyértelműek voltak, de a bevonat, kevésbé. Végül maradt a tejszínnel megkenjük az oldalát és csokiba forgatjuk változat, bár beismerem, hogy kicsit rémisztő volt, mikor a tortát függőlegesen kellett tartani... :)

A végeredmény minden esetre a lenti képeken látható. A mákos krém szerintem nagyon jól sikerült. A díszítés és külcsíny is mert páromnak a szava is elálllt. :)  Az egyetlen apró hibája, hogy evéskor a megdermedt csokimázt nehéz villával elvágni, így a krém kinyomódik a tésztarétegek közül. De ez étkezési szépséghiba. :) Az ízén nem változtat. És ez elkerülhető, ha nem csokimázzal vonjuk be a tetejét, hanem mondjuk a krémmel. :) Szóval, ajánlom mindenkinek. :) Ja, és persze a meggyet végül elfelejtettem beletenni a mákkrémbe. :)

És ezúton köszönöm még egyszer mindenkinek, aki közreműködött az ötletelésben :)

Uramparancsolóm csokis-mákos tortája (18 cm-es formához)




Hozzávalók egy 18 cm-es tortaformához, 
A piskótához:
- 3 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
- 3 dkg fehér tönkölyliszt
- 6 dkg nyírfaporcukor
- 1 evőkanál olívaolaj
- 1 dkg kakópor
- 3 tojás
- 1 kávéskanál sütőpor
- csipet só

A mákkrémhez:
- 3 dl habtejszín
- 2,5 dkg nyírfaporcukor
- 4 evőkanál mák
- 2 evőkanál rum
- 1 citrom reszelt héja
- 1 csomag habfixáló

A bevonathoz:
- 150 g legalább 70%-os kakaótartalmú étcsokoládé
- 1 dl habtejszín
- 1 teáskanál nyírfacukor (6g)
- 1/2 csomag habfixáló

A tejszínt a hűtőbe tesszük felhasználás előtt legalább 6 órával.
A piskótához a tojások sárgáját habosra keverjük a cukor felével, az olívaolajjal és a kakaóporral. A tojások fehérjéjét kemény habbá verjük a cukor másik felével, majd óvatosan a sárgájás masszába forgatjuk. Részletekben hozzászitáljuk a sütőporos lisztet. Kivajazott-lisztezett tortaformában 160 fokos sütőben kb. 25 perc alatt megsütjük a piskótát. Hagyjuk kihűlni, majd félbevágjuk.
A mákkrémhez a mákot ledaráljuk, elkeverjük a porcukorral, a citromhéjjal és a rummal. A tejszínt megfelelő keménységűre verjük, hozzáadjuk a habfixálót, majd két evőkanálnyit kiveszünk belőle és elkeverjük vele a mákos masszát. Ezt követően beleforgatjuk a többi habot is, amíg egyenletes krémet nem kapunk. A mákkrémet egyenletesen az alsó réteg piskótára kenjük, majd ráhelyezzük a tetejét. A hűtőbe tesszük, amíg elkészülünk a bevonat hozzávalóival.
Az étcsokoládé feléből egy zöldséghámozó segítségével forgácsokat faragunk. A tejszínt a vaníliás cukorral megfelelő állagúra verjük, hozzáadjuk a habfixálót. A csokiforgácsot egy sütőpapírra egy csíkban kiszúrjuk. A tortát az egyik tenyerünkre helyezzük, körben megkenjük a tejszínnel, majd másik tenyerünket a tetejére tesszük. A tortát óvatosan tartva, de nem szórítva függőlegesbe fordítjuk, és a leszórt csokiforgácson "végiggörgetjük". A tortát visszahelyezzük a tartóra/deszkára, amin eddig is dolgoztunk vele.
Az étcsokoládé maradék felét vízfürdő felett megolvasztjuk. Egy nyomózsákba/nyomóformába töltünk belőle egy keveset, és zsírpapírral kis szíveket nyomunk ki belőle, először a körvonalát megrajzolva, aztán "kitöltjük" a belsejét is csokival. Hagyjuk megdermedni. A maradék ccsokoládét a torta tetejére öntjük, majd óvatosan elsimítjuk rajta. Hűtőbe tesszük megdermedni. Legvégül teáskanálnyi tejszínkupacokat helyezünk el a torta tetején, abba nyomjuk bele a csokiszíveket.

CH tartalom: 20 g CH/fő
Kalóriatartalom:  274 kcal/fő






2011. november 9., szerda

Egy álom megvalósítása: my first cookbook!

Szakácskönyvfüggő vagyok, ez egyértelmű. Mindig tudok újabbakat venni, noha már meg sem merem számolni, hány van a polcon. Imádom esténként lapozgatni őket.

Nem hiszem, hogy egyedül vagyok azzal, hogy egy saját szakácskönyvről álmodozom néha. Hiába, hiúak vagyunk. Egyrészt. Másrészt én a blog mellett még mindig vezetem a receptes füzetembe a recepteket. Nem tehetek róla, utálok "netről" főzni. Persze ez praktikus, hisz kereshető, címkékkel lehet ellátni stb. De mégis, más a zsírfoltos elázott füzetecske. A szakácskönyveimen is mind meglátszik, mi az, amit már megfőztem, hisz kicsi konyha, nehéz nem rá cseppenteni némi vizet, vagy maszatos kézzel megfogni. :)

Szóval, még mindig hiszek a lapozgatható dolgokban. Ki tudja, lehet a kiadónál eltöltött idő miatt van ez. Vagy a könyvek iránti mély szeretetem miatt.

Minden esetre úgy döntöttem, nem álmodozom tovább. Megvalósítom.

Igen, elkészítettem a saját szakácskönyvemet. :) Hamarosan nyomtatott formában is elkészül, csak még pofozkodom a nyomdával. :)

Íme pár oldalpár ízelítőnek. :)

A teljes "könyv" pedig letölthető innét. (FIGYELEM: a letöltés átmenetileg szünetel, bővebb információk róla itt olvashatóak)

Jó szórakozást hozzá, remélem, tetszeni fog!








2011. november 8., kedd

Főzzünk egy személyre

Nos hát, a mai nappal azt hiszem, új "címkét" kell nyitnom. A hagyományos alapanyag szerinti, valamint a főétel-előétel-desszert és a gyors bontáson túl terítékre kerül az "egyszemélyes" receptek tárháza is.
Az utóbbi időben ugyanis mindketten itthon voltunk. Főzni mindig ebédre szoktam, vacsorára nagyon ritkán eszünk meleg ételt. Az életünk viszont úgy alakult, hogy ezentúl egyedül fogok itthon ebédelni. Egy főre főzni, az egy érdekes kérdés. A legtöbb fogás 4 főre készül, így is küzdök mindig, hogy ne főzzek túl nagy adagot, csak ami két alkalomra elfogy. Ehhez képest most csak egy főre kell főzni, és szintén nem szeretném ugyanazt enni 4 napon át.
És, túl mindezen, beismerem, hogy bizonyos fogásoknak nem fogok nekiállni "csak" magamnak. Minek elbíbelődni órákat a konyhában egy leves lassú megfőzésével, mikor csak maximum fél literre van szükség.
Persze, ott a lehetőség, a lefagyazstás. De nem rajongok érte.
A rendelős kajákat meg természetesen számításba sem veszem. Szóval, marad a kreativitás.
Főzzünk egy személyre!

Mindezen túlmenően háborút hirdetek a "trendi" alapanyagok ellen, mi szerint mostanában még a csapból is sütőtök folyik, ennek ellenére megfeledkezünk olyan zöldségekről, mint a kelbimbó, ami jól elkészítve nagyon is ízletes. Én például gyakran használom zöldséglevesekbe, de a rakott karfiol mintájára készített rakott kelbimbó is nagyon finom! 

Sült csirkecomb kelbimbós nyársakkal 


Hozzávalók 1 személyre:
- 12 dkg kelbimbó
- 1 közepes fej lilahagyma
- 1 csirkecomb
- só, bors, olívaolaj

A csirkecomb mindkét oldalát kevés olívaolajon 2-2 percig pirítjuk, sózzuk, borsozzuk, majd egy tűzálló tálba fektetjük, és alufóliával lefedve 180 fokos sütőben 40 percig sütjük. Ekkor levesszük róla a fóliát, és még 15 percig sütjük 200 fokon, amíg a bőre szép ropogósra sül.
Közben a kelbimbót lobogó sós vízben 3 percig előfőzzük, majd a darabokra vágott lilahagymával együtt nyársakra szúrjuk, megkenjük olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk. Egy tűzálló tálba fektetjük a nyársakat és 20 percig sütjük 200 fokon. Érdemes úgy időzíteni, hogy 5 perccel azelőtt betesszük a csirke mellé, mielőtt 200 fokra feltekernénk a hőfokot. Így egyszerre lesz kész a hús is és a köret is.

A nyársak fokhagymás tejföllel előételnek is kiválóak!

CH tartalom: 16 g/fő
Kalóriatartalom: 391 kcal/fő 



2011. november 7., hétfő

Küzdelem a kerámialapos tűzhellyel

Van azért pár történetem a kerámialapos tűzhelyről. Aki rendelkezik eme csodálatos eszközzel, az szerintem mind tudna mesélni. Az, hogy takarítási szempontból egy rémálom, az alap. Hogy, ha a sima víz kifut és ráég, az az egyik legnehezebben takarítható, abszurd. De vannak egyéb problémás tényezői is. Konkrétan az, hogy nem láng ég, hanem az a hülye (már elnézést!) korong melegít. Ez több szempontból rossz: egyrészt főzés közben nem lehet csak úgy hirtelenjében feljebb vagy leljebb állítani, mint a gázlángot. Ergo ha valami kifut, az könnyedén továbbra is kifut (takarítási szempontból szintén nehezíti az életemet). Másrészt, sokszor nem veszem észre, hogy be van kapcsolva. Mikor két éve ideköltöztem, szerintem kb. a második héten sikerült az egyik műanyag keverőtálamat ráolvasztani a bal első korongra. Kb. másfél évig nem is tudtam azt a korongot használni. Aztán volt olyan, hogy kelesztéskor megolvadt a szintén műanyag tál széle. Az meg rendszeres, hogy várom, hogy forrjon a víz és csak nem forr, mire rájövök, hogy rossz korongot kapcsoltam be és nem a megfelelő melegszik... Szóval, rémálom. De nem hibáztatom a párom, hogy anno ilyet választott, hisz kinézetre mindenképpen pofásabb és mint tudjuk, főzésre meg sosem használta. :)
A hétvégén viszont ismét sikerült nagyot alkotnom.
Persze, lehetne néha több eszem is. A recepteket a hétvégi menühöz még péntek este kiválasztottam, szombaton piacozás, aztán főzés. Nagy eszemmel csak átfutottam a receptek leírását és nem olvastam végig, hogy bizony párhuzamosan kell rengeteg dolgot csinálni: levesalapot főzni, paradicsomot forrázni-hámozni, spenótot fonnyasztani, mártást főzni állandó kevergetés mellett, zöldséget előfőzni, stb.stb. A konyhában kicsit kezdett eluralkodni a káosz. Persze, hogy rossz korongot kapcsolok be és az kezd el forrósodni, amin az egyik fogókesztyűm pihen édesdeden... egészen addig, amíg füstölni nem kezdett...
Még szerencse, hogy jó idő volt, és tárva-nyitva lehetett hagyni az összes ablakot és ajtót egy órán át...

A recept azonban meglepő és finom. A pénteki válogatás közepette több variációt akartam felajánlani páromnak a lazac elkészítésére vonatkozóan, de amikor elkezdtem az elsőt mondani, akkor hatalmas IGEN felkiáltást hallatott. Pedig, bevallom töredelmesen, féltem ettől a recepttől. Ugyanis úgy kezdődik, hogy karalábé és spenóttal folytatódik a lazac mellett. Spenót és lazac, az ok. De mi köze ehhez a karalábénak??? Párom azonban szereti a karalábét és kapva-kapott az alkalmon. Így nekiestem a recept megvalósításának (egy régi Burdában találtam). És működött. De nem csupán működött, valami mennyei volt. Olyan szépen összepasszoltak az ízek, hogy csak na.
Ráadásul, ezt a fogást ajánlom különösen azoknak, akik nem szeretik a "túl erős hal ízt". Mivelhogy a lazac összesül a zöldségekkel, teljesen másképp érvényesülnek az ízek, ha mondjuk szeletben sütjük ki. Kicsit féltem ugyan, hogy nem vétek-e elpazarolni egy hatalmas lazacdarabot egy csőben sült valamire, de az eredmény teljesen meggyőzőtt. Ajánlom mindenkinek.

Csőben sült lazac spenóttal és karalábéval
 

- 50 dkg lazacfilé
- 2 nagyobb /3 kisebb karalábé
- 50 dkg spenót
- 1 fej vöröshagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- 2 dl tejszín
- 1,5 dl tej
- 1 ek liszt / fehér tönkölyliszt
- 15 dkg reszelt sajt
- 1 ek frissen aprított tárkony
- 1 ek citromlé
- csipet  szerecsendió
- só, bors
- vaj, olívaolaj

A karalábét hasábokra (a sültkrumplihoz hasonlóan) vágjuk és sós forró vízben 4 percig előfőzzük. Ha friss spenótot használunk, a leveleket alaposan lemossuk, lecsepegtetjük, és 1 percig forró vízbe mártjuk, hogy megfonnyadjanak a levelek. Ezt követően kivesszük, lecsepegtetjük, összetépkedjük a leveleket és kinyomkodjuk belőle a vizet. A lazacot 2 cm-es kockákra vágjuk. A vöröshagymát és a fokhagymát felaprítjuk, és egy magas falú seprenyőben olívaolajon megfonnyasztjuk, meg megszórjuk a liszttel és fél perc pirítás után felöntjük a tejjel és a tejszínnel. Állandó kevergetés mellett 3-4 percig főzzük alacsony lángon, ekkor levesszük a tűzről és sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a tárkonyt, a citromlevet és a szerecsendiót. A lazackockákat 1 ek vajon megsütjük.
Egy tűzálló tálat vajjal kikenünk. A karalábét, spenótot összekeverjük, óvatosan hozzáadjuk a lazacot is, majd az egészet a tűzálló tálban eloszlatjuk. Az öntetet ráöntjük, megszórjuk a reszelt sajttal. 200 fokra előmelegített sütőben 25 percig sütjük.

CH tartalom: 1 adag (4 fő esetén) 20 g CH-t tartalmaz (ebből 4 g gyors CH)




Forrás (módosításokkal): egy régi Burda magazin

2011. november 5., szombat

Túl kicsi falu ez a Budapest

Erre a kijelentésre azt hiszem, eddig már sokan és sokféleképpen jutottunk. A most következő megközelítés azonban teljesen új volt és meglepő számomra. Véletlenek egyfajta láncolata, aminek a végén az ember jót mosolyog. Az eredmény ugyanis: a blogom megélte az első szerzői jogsértést.
Na persze, azért ezt nem kell ennyire komolyan venni, csupán arról van szó, hogy az egyik fotóm felhasználása elég csavaros módon visszajutott hozzám.
Édesanyám a tegnapi napon átküldött nekem egy e-mailt, hogy ugyan nézzem már meg azt a fotót ott a hírlevél közepe táján, nem az enyém-e. No nem, nem ismeri ennyire jól az összes blogon szereplő fotómat. De a tányért, na, azt könnyű megjegyezni - az a bizonyos fehér-ezüst-pöttyös kis tünemény, aminek az első darabjait tavaly karácsonyra kaptuk ajándékba. Valljuk be, nem olyan gyakori darab. :)
Szóval nézem a hírlevelet, és láss csodát: valóban az én fotóm. Egy meg nem nevezett budapesti szálloda éttermi ajánlása mellett ott virít az én kis házi gyártmányú levesem fotója. Először megdöbbenek, csodálkozok, no meg persze azért büszke is vagyok. Nézem a szálloda nevét, elkezdek nevetni. Miért? Egy barátom ott dolgozik. Mondom is édesanyámnak, biztosan az ő keze van benne, mert épp nemrég mutattam neki a blogot.
E-mail megy a barátnak, sok kérdőjel és sok smile, el is levelezgetünk viccesen a témáról, én meglepődök a képfelhasználáson, ő azon, hogy került hozzám a hírlevél. Mire úgy a 3., 4. e-mail környékén rájövünk, hogy tévedés történt, ugyanis nem az ő keze van a dologban (én azt hittem ugyebár), ő meg rájön hogy az valóban az én fotóm (ő meg azt hitte, csak hasonló). Azt, hogy mégis hogy jöttek össze így a véletlenek, még homály fedi. Minden esetre mondtam neki, hogy igazán beajánlhatna a jelenlegi marketinges helyett, ha már az illető a COPYRIGHT szót nem ismeri, ami persze ott virít a blog alján. Legközelebb pedig jogdíjat követlek! :)
No persze, ennyire nem kell komolyan venni engem. Ügyvédért még nem rohantam. :) Nem is fogok. De a hírességhez vezető rögös úton, ki tudja, talán ez volt az első lépcső.
Legalábbis az első, amiről tudok. :)

A most következő receptnek mindehhez semmi köze, inkább a ma délelőtti piacozásnak. Nem épp a leggyorsabb krémleves, de mennyei. Paprikamániásoknak kötelező. Szerintem. :) És a színe is csodálatos. :) A forrás némi módosításokkal ismételten az 500 leves című remek szakácskönyv, változatlanul az egyik kedvencem ez a sorozat.

Thai bazsalikomos sültpaprika-leves



Hozzávalók 4 személyre:
- 6 piros kápia paprika (kb. 50 dkg)
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 3 paradicsom (kb.20 dkg)
- 1 l zöldségalaplé
- 2 evőkanál mascarpone
- 2 evőkanál friss thai bazsalikom (helyettesíthető sima bazsalikommal)
- 1 csipet cayenne-i bors (opcionális)
- só, bors, olívaolaj

A paprikákat egy sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük és 200 fokos sütőben kb. 25 percig sütjük őket, amíg összeesnek és megpirul a héjuk, majd alufóliával lefedve langyosra hűtjük.A paradicsomot egy percre forró vízbe mártjuk, majd lehúzzuk a héját és azt is felaprítjuk. A felaprított hagymákat kevés olívaolajon megpirítjuk, hozzáasjuk a paradicsomot és felöntjük a zöldségalaplével. Forrástól számítva 10 percig főzzük, majd levesszük a tűzről. Ha a paprikák langyosra hűltek, kivesszük a magházukat és lehúzzuk a héjukat. A paprikát, a mascarponét, a levest és a thai bazsalikomot, cayenne-i borsot botmixerrel pürésítjük, ha szükséges, sózzuk és borsozzuk, majd tálaljuk.

CH tartalom: 8 g CH/fő
Kalóriatartalom: 121 kcal/fő


Forrás: 500 leves c. szakácskönyv

2011. november 2., szerda

Események láncolata

Naszóval az úgy kezdődött, hogy megláttam a csirkemájat a hentespultnál és hirtelen felötlött bennem: kellene házi májkrémet barkácsolni a konyhában. Így a májacska hazajött velem, nekiláttam ebédet főzni, majd dolgozni, majd takarítani, majd elfáradni, majd rájönni, hogy este vacsorzni megyünk, májacska tehát bekerült a mélyhűtőbe, mondván, majd másnap kiolvasztom, de addig se romoljon meg. Persze másnap nem lett kiolvasztva, jött a négy napos hétvége, szülők látogatása, rengeteg-rengeteg kaja és valahogy nem volt kedv a máj kiolvasztásához.
Aztán, végül tegnap reggel, rávettem magam, hogy kezdjek vele valamit. Csak nézegettem-nézegettem a recepteket, csak nem találtam olyat, ami nekem kellett volna. Miért? Persze nem magam miatt. Az ok, hogy a párom nem rajong a májért. Rántva, resztelve még csak-csak, de egyéb kreatív felhasználási módjait (pl.: az isteni Stahl-féle májas-rukkolás saláta) elutasítja. Már régóta kacérkodtam vele, hogy készítek májpástétomot, de valahányszor felemlegettem, azt a választ kaptam: "de ne legyen túl máj-íze". Köszönöm, könnyű feladat, elvégre májat használunk. :)
Mindegy, nincs lehetetlen, végül meg is találtam a tökéletes receptkeveréket több helyről összeállítva. Májkrém elkészült, na és akkor jött a bibi. Gyerekkorom óta imádom a májkrémet - kaláccsal. Igen, lincseljetek meg! Akkor is imádom, és szerintem mennyei. Mondanom sem kell, mikor először hódoltam eme szenvedélyemnek, mekkora fennakadást váltott ki páromból.

Minden esetre, a májkrém elkészült, és akkor döbbentem rá, hogy nekem ehhez bizony kalács kell. Kalács! A nélkül nem lehet. Hát elhatároztam, hogy megsütöm. Persze mikor fogyjon el a liszt, ha nem épp ünnepnapon. Sebaj, végül ez a probléma is megoldódott, de akkor jött a következő. Kalácsrecept. Milyen? Honnét?
Tudniillik két hónappal ezelőttig egyáltalán nem voltam hajlandó kelt tésztát készíteni. Kenyér ill. kalácsfélét meg még sosem sütöttem, ráadásul borzasztóan félek is ezen dolgoktól, lévén kelt tésztáról legyen szó. Így hát mit tehtettem, ahhoz a személyhez, illetve személytelenül csak a blogjához fordultam, akinek a nevét szerintem már minden gasztroblogger ismeri: Limarához. Amióta az ő blogját megismertem, mindig is tudtam, hogy ha valaha ráveszem magam a kelt tészta sütésére, hát akkor az ő receptjeihez fogok folyamodni. Így hát kiválasztottam a foszlós kalácsát.
Persze dagasztógépem, az nincs. Így végül remegő kezekkel toltam be a kalácsot a sütőbe: vajon megkelt? vagy túlkelt? eleget dagasztottam? vagy túl sokat? egyáltalán, át fog sülni? mi lesz ha nyers lesz a közepe? és még folytathatnám. Szerintem az alatt a fél óra alatt, amíg sült, lepergett előttem az életem.
Aztán... láss csodát... a kalács szerény szememmel mérve mesés lett, és átsült és finom és nyammmm...
Tudtam, hogy Limarában megbízhatom, és nem is csalódtam. Ezer köszönet érte így ismeretlenül! Talán ezentúl nem fogok így rettegni a kelt tésztától sem. :) A receptet megtalálható a blogjában a fenti foszlós kalács linken.

Szóval, végeredményképp megkaptam a májkrémet, és a kalácsot is. Rég voltam ilyen büszke magamra. :) Ráadásul, túl azon, hogy a májkrém még páromnak is ízlett és azt mondta, csináljak máskor is, még a májkrém-kalács kombinációra is elismerte, hogy bizony, finom. Yeeeeeeeeeeee :) Haladunk! :)

A májkrémben a kulcs az alma és a vaj volt, e kettővel kellett könnyebbé tenni a krémet. :)

Majorannás csirkemájkrém



- 25 dkg csirkemáj
- 1 közepes fej vöröshagyma (kb.10 dkg)
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 alma (kb.10 dkg)
- 2 tk majoranna
- 3 ek vaj
- só, bors

A májat megtisztítjuk és darabokra vágjuk. Az almát meghámozzuk és felkockázzuk. A hagymákat megpucoljuk és felaprítjuk. Egy evőkanálnyi vajat felhevítünk egy serpenyőben és megdinszteljük benne a hagymákat, majd beledobjuk a májat, 2-3 percig pirítjuk, majd hozzáadjuk az almát, a fűszereket (sózni csak a végén kell!) és pici vízzel felöntve 10 percig pároljuk, a végén még egy evőkanálnyi vajat hozzáadunk. Levesszük a tűzről, botmixerrel pürésítjük, sózzuk, majd az utolsó adag vajat is belekeverjük. Kihűtjük és kész is!

CH tartalom: 4 g CH/adag
Kalóriatartalom: 103 kcal/adag
(6 adaggal számolva)



2011. november 1., kedd

Párhuzam: ruhák és receptek

Vannak receptek, melyeket lát az ember, aztán csak nem mennek ki a fejéből. Vannak ezek között bonyolultak, de vannak egyszerűbbek is, amik, ki tudja, miért, egyszerűen "megofgtak". Nekünk nőknek ezt a kifejezést-érzést biztos nem kell magyarázni, hisz ugyanez történik, ha elmegyünk vásárolni, vagy szimplán csak egy kirakat elé vetődünk. Meglátni és megszeretni. Többek között így vagyunk a ruhákkal. De persze türtőztetjük magunkat, nem vesszük meg az adott darabot, hisz mégsem vagyunk "boltkórosak". De az a bizonyos ruha csak nem megy ki a fejünkből, álmodozunk róla, vágyunk rá. Aztán, két lehetőség van, vagy megvesszük, vagy szenvedünk. Vagy, meglátunk egy másikat, és onnét kezdve arra ácsingózunk.
Szóval, az érzés ismerős remélem mindenkinek. Hát éppígy vagyok én a receptekkel is. Meglátom egy újságban, szakácskönyvben, bárhol, és elhatározom, hogy na ezt biztosan megfőzöm. Szerintem már vagy egy milliószor jutottam erre. De aztán, amikor a közértbe gyorsan elrohanok, mindig elfelejtem megvenni a hozzávalókat, vagy épp nem lehet kapni. Vagy épp a hipermarket közepén állva a az embertömegtől kétoldali undort kapva szimlán kimegy belőlünk a kreativitásnak a szikrája is. Hát igen, nehéz dolog ez a főzés. :)
De a receptek csak nem mennek ki a fejemből, és néha, egy-egy apróság tálcán kínálja a lehetőséget. Például a minap, párom szüleinek kertjéből kaptam friss zsályát. Egyből eszembe jutott az a recept, amit még régebben, szintén a tv paprikában láttam, szép, fehér húsú hal, rajta zsályaszeletek és sonkába volt tekerve. A kísértés megint előkerült. Bosszúságomra azonban elérhető közelségben nem sikerült friss tengeri halat venni, így maradt a csirke.
A "hőn áhított" recept megvalósítása így még várat magára, de az a változat is tökéletes volt. Sok nyűg nincsen vele, csak be a sütőbe és már ehetjük is. Csak legyen kéznél friss zsálya - azt hiszem, ez a legnehezebb része. :)

Zsályával és szalonnával tekert csirke


Hozzávalók 4 személyre
- 60 dkg csirkemell (2 nagyobb mell)
- 12 zsályalevél
- 8 szelet bacon (kb. 10 dkg)
- só, bors, olívaolaj

A csirkemelleket kétkét vastagabb szeletre vágjuk, sózzuk, borsozzuk. A szeletekre 3 zsályalevelet fektetünk, majd betekerjük 2/3 szelet bacon-nel és egy kivajazott tűzálló tálba fektetjük a szeleteket. 180 fokra előmelegített sütőben 25 percig sütjük.

Köretnek ehhez készült a cukkinigratin, isteni volt!

CH tartalom: nem kell számolni vele
Kalóriatartalom: 283 kcal/fő


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...