Mikor van vége egy folyamatnak?

7 évnyi boldog együttélés van a hátunk mögött és ezen idő alatt még mindig nem sikerült 100 százalékosan megértenünk egymás álláspontját bizonyos kérdésekben. :) Példának okáért, rendszeresen belefutunk abba a problémába, hogy vajon hol van egy folyamat (feladat) vége. Nos, kifejezetten kritikus ez a kérdés nálunk a szennyes-mosás-teregetés-hajtogatás-elpakolás körforgásában. Az természetesen teljesen egyértelmű, hogy a folyamat ezen lépésekből áll. A kérdés esetünkben azonban az ütemezés.
Hogy miért? Először is tisztázandó, hogy a teljes folyamat alapvetően az én felelősségi körömbe tartozik. Néha esetleg kitereget az Uram, de maradjunk csak a klasszikus verziónál, hogy a teljes mosási körforgás az én felségterületem. Nos tehát. Mikor is szoktam mosni? Időzítés tekintetében bármikor, amikor az elkövetkező 1-2-3 órában előreláthatólag itthon leszek, amúgy pedig leginkább akkor állok neki,, amikor már nem fér a szennyes a szennyestartóba :) Ezért tehát mindig úgy alakul, hogy egymást követő napokon mosok. És általában mindig valamilyen más tevékenység közepén vagyok, mikor lejár a mosógép (főzés közben, indulófélben valahová, lefekvés előtt, stb.), hát gyorsan lekapom a szárítóról a már megszáradt ruhákat és kiteregetem a vizeseket. Így kerül 2-3 mosásnyi ruha zsinórban egymás tetejére, halomba, lavórba vagy kosárba, mikor épp mi szabad. Aztán mikor már fogynak a zoknik, ráveszem magam, hogy összehajtogassam a kupacot. :) Hisz szabadidő tekintetében sosem állok túl jól, és mindig van jobb feladat, ami sürgetőbb.
Nos, ez a folyamatban bekövetkező átmeneti pihenőfázis bizony örök konfliktustforrás közöttünk. Na jó, konfliktusnak azért ne hívjuk, de legalábbis nézetkülönbség, amin simán elévődünk egy estét minden két hétben. :) Mert az Uram szerint a folyamat a ruhák leszedésével nem ér véget (ezzel mondjuk egyetértek), hanem rögtön el kell rakni azokat (na ezzel már vitatkozok, mert ahogy korábban írtam, az esetek 99 százalékában az időpont erre baromira nem alkalmas).
Mivel azonban nem tudjuk meggyőzni egymást az igazunkról, ezért hát kénytelenek vagyunk együtt élni vele. :) És tekintve, hogy a mosásfelelős én vagyok, megengedem magamnak azt a luxust, hogy akkor hajtogassak ruhákat, amikor nekem tetszik. És ha nekem akkor tetszik, mikor már a hatalmas ruhahalom el sem fér a kanapén a hajtogatáshoz, hát akkor az az én dolgom, nem igaz? :)

Most, hogy ilyen ügyesen igazoltam a saját álláspontomat, térjünk csak vissza a főzéshez (abba legalább sosem szól bele :)).
Ez a rebarbarás-mandulás piskóta tökéletes tea mellé. Eredtileg még tavasszal készítettem, de olyan hatalmas a rebarbara a kertben, hogy szerintem hamarosan újra megsütöm.

A recept a Kifőztükben is megjelent és Nyírfacukorral készült.

Mandulás-rebarbarás sütemény

Hozzávalók 16 szelethez, 22 cm-es tortaformához
12,5 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
12,5 dkg fehér tönkölyliszt
20 dkg nyírfacukor
10 dkg kókuszolaj
2 tojás
1,5 dl mandulatej
1 csomag sütőpor (12 g)
30 dkg rebarbara (tisztítva mérve)
2 evőkanál szeletelt mandula
a tálaláshoz:
amaretto

A tojást kézi mixer segítségével kihabosítjuk a cukorral, majd egymás után hozzáadjuk a folyékony kókuszolajat, a mandulatejet és a sütőporral elvegyített liszteket. A masszát a sütőpapírral bélelt tortaformába simítjuk. A rebarbarát kb. 2 cm-esre daraboljuk, eloszlatjuk a tésztán, majd megszórjuk a mandulával. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 50 perc alatt megsütjük a süteményt. (Tűpróba!) Még melegen meglocsoljuk amarettóval.

CH tartalom: 18 g CH/szelet
Kalóriatartalom: 157 kcal/szelet