Vegyünk csak egy példát: mondjuk engem, és a kérdést, mit vegyek ma fel munkába/vacsorához/vendégségbe/bárhová és rájövünk, felesleges ellenállást tanúsítani: minden a hangulaton múlik. :)
Mostanában próbálom optimalizálni a reggeli készülődést, hátha beleférne valahogy rövidebb időkeretbe. Ennek érdekében pár napig ismételten megpróbálkoztam azzal a variációval, hogy este előkészítem, miben megyek másnap dolgozni. Nos, kérem, a totális kudarc. Felesleges. Csak még egy adag ruhával többet tehetek el este. Jobb esetben a bugyi meg a melltartó megmarad, rosszabban még az sem. :) Képtelenség, számomra legalábbis. Egyszerűen muszáj, hogy az aznapi hangulatomnak megfelelően öltözzek fel. Ez valami olyan belülről fakadó késztetés, aminek ha nem teszek eleget, tökéletesen megbosszulja magát, erre már rájöttem.:)
A legrosszabb azonban, amikor nyűgös vagyok. Na, az a vég. Olyankor nincs olyan ruha, ami tetszene, pontosabban amiben aznap jól érezném magam. Ezért felveszek egy variációt. Meg még egyet. És még egyet. Az Uram ilyenkor már csak nevet rajtam, mert a vége mindig ugyanaz: egy nagy halom ágyra ledobált ruha. És persze az ördögi kör: mindig a legelső ruhához térek vissza a sokadik verziót után. Extrém esetekben amúgy egy reggeli készülődés esetén ez úgy néz ki, hogy 10 percenként más ruhában jelenek meg nappaliban és teszem tovább a dolgomat, ahogy normálisan. 10 perc elteltével ugyanis rájövök, hogy mégsem ez lesz az igazi. :) Botrányos. :) Miért vagyunk mi ilyenek? És egyáltalán, minek köszönhető mindez? Szeszély? Hangulat? Döntésképtelenség? Vagy szimplán csak szörnyű vagyok? :)
De egy biztos: amit ilyenkor nem szabad megtenni, megkérdezni az Uram, hogy szerinte melyik legyen. Tuti, hogy arra szavaz, amit a legkevésbé szeretnék. :)
Azt hiszem, a főzésben is hasonlóan szeszélyes vagyok. :) De talán ha nem lennék, akkor nem is főznék ennyi féle dolgot, nem? :)
Gombás sertésragu bulgurral
- 40 dkg sertéscomb
- 2 nagyobb sárgarépa
- 1 fehérrépa
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 25 dkg apró szemű barna csiperke
- 1,5 dl vörösbor
- 2 babérlevél
- 1/2 csokor petrezselyem
- 18 dkg bulgur
- só, bors, olívaolaj
A sertéscombot megtisztítjuk a zsíros, esetleg hártyás részektől, majd falatnyi kockákra vágjuk. A vöröshagymát felaprítjuk, a répákat felkarikázzuk, a gombát pedig felezzük/negyedeljük, attól függően, hogy mekkora darabok.
A vöröshagymát olívaolajon megfonnyasztjuk, majd hozzáadjuk a húst és nagy lángon 4-5 percig pirítjuk. Ekkor felöntjük a borral, ha felére elforrt, akkor hozzáadjuk a sárgarépát és a fehérrépát. Aláöntünk annyi vizet, amennyi elfedi, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a petrezselymet és a babérleveleket. Lefedve bő 1 órán át alacsony lángon rotyogtatjuk, keverni nem kell, csak néha megrázogatni serpenyőt. Ekkor eltávolítjuk a fedőt (víznek is kevesebbnek kell már lennie). Beledobjuk a gombát és még 15-20 percig főzzük, amíg a gomba is átfő, de ekkor már nem tesszük rá a fedőt. A végén ha nem elég sűrű a leve, egy kevés liszttel készíthetünk hozzá rántást, de nem kell.
Amíg a hús fő, kimérjük a bulgurt egy csészébe, kétszeres mennyiségű vizet felforralunk, beleöntjük a bulgurt, sózzuk és lefedve alacsony lángon megfőzzük (kb. 15 perc).
Tálaláskor petrezselyemmel megszórjuk.
CH tartalom: 40 g lassú CH/adag
Kalóriatartalom: 396 kcal/adag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése