Nos, abban biztos vagyok, hogy sokunkban a mesekönyvekből ismert kerekded rózsás arc merül fel. Csak hogy kicsit negédes is legyek. :) Abban is biztos vagyok, hogy képzeletbeli "nagyink" igen szoros kapcsolatot ápol a konyhával és a spájzzal.
Ha pedig egy picit személyesebbé akarjuk tenni a képet, és a saját nagyinkról őrzött érzéseket is beleszőjük, akkor előkerülnek gyermekkorunk ízei. Hányan keressük azt a húslevest, azt a kovászos uborkát, azt a meggybefőttet amit gyerekként oly jól ismertünk.
És mivel személyiségemből adódoan családcentrikus vagyok, biztos vagyok benne, hogy én is ilyen nagyi szeretnék lenni, akinek az arcához abszurd módon ízek is társulnak az emlékekben. :)
De tudjuk jól azt is, hogy ezek az ízek hosszú-hosszú éveken át formálódtak és finomodtak, míg a végső, áltlaunk megismert formájukat elnyerték.
Ezért úgy döntöttem, ezt a folyamatot idén elindítom végre. :)
Hogy mivel? Azzal, amit a legfelső polcokra kellett tenni, nehogy megdézsmálják a gyerekek: a lekvárral.
Ezidáig még sosem készítettem. Sőt, be kell, hogy valljam, az utóbbi években enni is alig ettem. Nehéz lenne megmondani, hogy miért, egyszerűen nem jutott eszembe. Vagy csak nem ettem jót. A bolti műízekért sosem rajongtam. Egyedül sárgabaracklevárból vagyok még minidg ellátva, hála a nagyimnak, aki még mindig istenit készít. :) De ezt leszámítva, én és a lekvár nem voltunk túl jó barátságban az elmúlt években.
Nos hát, a feladat adva van és a végrehajtásához szükséges kellékek is rendelkezésemre állnak: van időm és friss, finom házi gyümölcsök is.
Mivel ezidáig még sosem főztem lekvárt, kétségbe voltam esve. Annyi féle és fajta recept van, a hagyományos nem ír semmilyen zselésítőt, míg az újabbak közül szinte mindegyik. Az egyik 10 percig főzi, a másik 3 óráig. A cukormennyiség meghatározásáról már nem is beszélve... Meg hát, ha mégis lekvárzselésítő, milyen lesz az állaga az ajánlott mennyiség esetén? Kész káosz. Számomra legalábbis.
Végül hosszas vívódás után kiválasztottam az áldoazati bárányokat, azaz a recepteket. Persze, modanom sem kell, egyik alkalommal sem követtem tökéletesen az utasításokat. :)
Főztem hagyományos gyümölcslekvárt is, meg amiben van egy kis csavar is (előbbit a párom, utóbbit a magam kedvéért). Én személy szerint egészen meg vagyok vele elégedve, mert szerintem finomak lettek, állagukat tekintve még nem teszteltem le mindegyiket.
A recepteket a későbbiekben egyesével fogom leírni (szigorúan tesztelés után). Itt csak álljon egy ízelítő, hogy mi az, ami eddig készült cseresznyéből, meggyből és eperből:
- cseresznye-meggy dzsem
- fűszeres meggydzsem (sültekhez)
- citromos eperlekvár
- rozmaringos eperlekvár
Egyelőre csak kis mennyiségekkel dolgoztam, hátha elrontom. :) Meg mivel évek óta nem eszem (ezáltal párom sem) lekvárt, újra fel kell fedeznem a felhasználási módjait. De az ízükre gondolva, azt hiszem, készülhetett volna több is belőlük... :)
Sebaj, előttünk még az egész nyár és sok gyümölcs eshet még áldozatomul. :) Kettecskén meg azért nem ofgyasztunk még ipari mennyiséget. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése